Millenniumi vasútvonal körtúra

millenniumi vasut


AZ ÚTVONAL ÁLTAL ÉRINTETT ORSZÁGOK:

szlovenia   olaszorszag


          


A múlt hétvégén biciklitúráztam egyet a szlovén-olasz határon átvezető kerékpárúton. A dolog érdekessége az, hogy a kerékpárút 95%-ban felhagyott vasútvonalon halad. A sportmániás feleségem e miatt tudta a lusta vasútmániás férjét a túráról meggyőzni, hiszen elvileg a vasút nem tud felmászni túl meredek emelkedőkön. Akkor még nem tudtam, hogy azon a részen gyakran két, hattengelyes villanygép húzta a nem túl hosszú vonatokat.

A túra két vasútvonal helyén ment: az első rész a régi, szlovén-olasz határátmenetet jelentő Jesenice-Tarvisio vonal helyén, a másik fele, a Tarvisio-Udine vasút kiváltott szakasza helyén.

A szlovén rész a Jesenice-Tarvisio vasútvonal helyén húzódik. A kkStB nyitotta meg a vonalat 1870-ben, amely a Sava patak völgyében kúszik fel Tarvisio régi állomásáig. A vonal az olasz határig emelkedik, onnan szépen ereszkedik. Az ausztriai Villach felé menő alagút elkészültével a vasutat az olasz részen bezárták, majd a szlovén részen is felszedték. A bringaút a kilencvenes években épült a vonal helyén.

A vonal helyén minden épület megmaradt, felújították, és használják, lakják ezeket. A műtárgyak szintén – szép hidakon, viaduktokon vezet keresztül az út. Nagyobb állomásokon szépen megvannak a kiszolgáló épületek is, van ahol a fűtőház is – csak most ezek az aszfaltozott kerékpárutat szolgálják ki. Fantasztikus élmény bevágásban kerékpározni, miközben olyan betonhíd alatt halad el az ember, amit eddig csak a MIBA vasútmodellező magazinban látott.

Az államhatárt az úton csak két kő jelzi, a nagyobb hidak, műtárgyak az olasz részen vannak. A határ után egy kilométerrel érdemes a Fusinei tavakhoz feltekerni – fél óra meg egy szebb emelkedő bringával, de igen szép helyen van. Apropó emelkedők… ha valaki nem egészében akar végigtekerni a vonalon, hanem csillagtúrákat tervez, akkor célszerű a lejtési viszonyokat figyelembe venni, hogy tényleg élvezetes legyen a bringázás. Érdemes Kranjska gora – Jesenice, és Krajnska Gora – Tarvisio viszonylatokban gondolkozni, különben az enyhe, ám hosszú emelkedők megviccelhetik a felkészületlen bringásokat.
A kerékpárút Tarvisio-t az új vasútállomás előtt éri el, az Ausztria felé néző viadukt alatt. Az építmény lenyűgöző. Ha valaki megnézi a helyet a Google Maps-en, látja, hogy nem egy szimpla hídról van szó, hanem az állomás váltókörzete és azok a csonkavágányok vannak a képen, amikre az Olaszországból érkezett vonatok mozdonyait szokták félretenni.

Hogy igazi vonatokat is lásson az ember, a vasútállomás mellett érdemes egy kicsit elidőzni, viszonylag gyakran jönnek tehervonatok, és a kerítésen keresztül el lehet nézelődni a mozdonycseréket, tolatásokat. FS 405-ös mozdonyt sajna nem tudtam fotózni, de a szép Taurusok kárpótoltak ezért.

Tarvisio mellett nem szabad csak úgy elmenni… az új állomás mellett van a régi vasútvonal viaduktja –  szemre úgy 80-100m magas – amin a kerékpárút átmegy. Innen balra kezdődik a bringaút másik fele, de jobbra is érdekes dolog van: a régi tarvisioi állomás! Itt 2002-ben szűnt meg a forgalom, a síneket felszedték – de a rekultivációt még nem végezték el, így az ember felmehet a peronokra, sőt, az aluljáróba is átmehet. A vasút kompletten el lett bontva, de pl. az Udine felé néző váltókörzetben lévő fém gyalogoshíd kompletten megvan, csak most kerékpárosok járnak alatta.

Észrevétlenül közben belecsaptam az útvonal második részének ismertetésébe…. ez a rész a régi Tarvisio-Udine vonal helyén vezet, amit 2002-ben szüntettek meg. A folyóvölgyben tekergő vasutat több, tíz kilométernél is hosszabb alagútba terelték. Az új vasút 180 km/h-ra van kiépítve, és maximum nyolc ezrelék az emelkedése. Gyorsabb, de jóval kevésbé látványos eljutást biztosít Udinéig. Szerencsére azonban, a régi nyomvonalon lehet bringázni, amely Tarvisio felett halad el. Egy helyen bemegy a városba is, ahol a központi megálló volt. A helyiek a mai napig sajnálják, hogy a város közepén megálló vonatok helyett ki kell menni a város szélére, ha vonatra akarnak szállni (nem akarnak, gondolom e miatt alig jár erre személyszállító vonat, mindenki autózik…).  Ha az ember elhalad a megálló mellett – a peronok mellett tép el az ember bringával – akkor a vonal bringások számára trükkös – vonatok részére erős – emelkedőbe megy át, Tarvisio külső részén lévő állomásig.

Tarvisio után a vasút átmegy az autópálya alatt, kikerülve a Valbunna határában lévő alagutat. Ugovizza volt vasútállomásának épületében bringásmegálló létesült – lehet WC-zni, sörözni, és kajálni is. Érdekes, hogy bárhova tértünk be a túra során, mindenki büszke volt a vasúti örökségre – itt például vasutassapkákkal díszítették a falakat.

Innentől a vonal elkezd lefelé ereszkedni, és elkezdődik az alagutas-viaduktos rész, ami lélegzetelállító. Ugovizza környékén egy rövid időre elhagyja a bringaút a vasút vonalát, és kimegy a folyópartra – el kellett kerülni az új vasútvonalat, és így oldották meg. Azt hiszem, senki sem bánja, hogy a türkizkék folyó partján kell csorognia a kerékpárral…. Itt kezdődik az igazi hegyi vonal – eleinte míves vasbeton hídon, alagutakon és a folyóvölgy oldalában vezet a vonal.

Ez mind szép és jó, de Pontebba után jön az igazi feketeleves: be kell menni a városba (enni egy jót, vagy sörözni ) a bringaúton, majd a város végénél vissza kell menni a volt vasút nyomvonalára. És itt kezdődik a vasútbarát / vasútmodellező számára az élménybringázás. Alagutak, viaduktok a völgy felett, miközben az autópálya és a folyó alattunk megy…  a nagyobb viaduktok, alagutak előtt őrházak – egy részüket lakják, más részük ott áll üresen. Dogna előtt két hatalmas viadukt van – az egyik régi, vasszerkezetes, és nincs lebetonozva, a rácsos járófelületen keresztül lenézve látni lehet, milyen veszett magasan vezet a vonat.

Vasútmodellezőnek is kiváló tanulmány itt végigbringázni. Én személy szerint azt is figyelgettem, hogy miként nőnek a fák a sziklás hegyoldalban, hogyan alakították ki az őrházak számára a helyet. Amúgy pedig fantasztikus dolog látni, és átmenni azokon a hidakon, amiket az ember a vasútmodell-kiegészítőket gyártó cégek katalógusaiban látott, nem beszélve arról, hogy bringáztam is egy jót. Mégegyszer megjegyzem, nem csak hardcore bringásoknak való a hely, mert megfelelő sorrendben végigjárva az utat egy-két kitérőtől eltekintve végig lehet gurulni rajta, mindennemű erőlködés nélkül…