Új csapattag erősíti a Bicajos.com oldalt!

A Bicajos.com csapata idén februártól egy profi újságíróval bővült, aki az írás mellett a kerékpározás és gyalogtúrázás szerelmese is. Kiss T. Attila ha ideje engedi gyakran felkeresi a Miskolc melletti hegyekben található kerékpáros- és gyalogutakat is. Rendhagyó módon saját szavaival mondja el eddigi szakmai- és bringás múltját. Fogadjátok szeretettel Attilát, aki a jövőben a Bicajos oldalt és reményeink szerint túráinkat is erősíteni fogja majd.

Miskolciként, ráadásul diósgyőri lakosként, a bükki hegyek szinte karnyújtásnyira való közelségében sosem okozott komolyabb gondot, hogy a belváros felé, vagy a természetbe vegyem az irányt.

A hetvenes években felcseperedő kisfiúként, majd kamaszként egy kempingbiciklivel bravúroskodtam, olyannyira, hogy a lakótelepi mindennapos bandázások mellett egy-két alkalommal már Lillafüredet, és a bükkszentlászlói utat is sikerült meghódítani ezzel a járgánnyal. A felhőtlen gyermekévek elmúltával, már a munkás hétköznapokban, a ’90-es éveket egy mountain bike-nak csúfolt, irtó nehéz, merev vázas, és már rövid távon is elég kényelmetlen kerékpárral szenvedtem végig, de idővel – az elég rendszeres hétvégi telekre kitekerések mellett – már sikerült hosszabb erdei gurulásokat, illetve a környező településeket bejáró túrákat is abszolválni. Akkoriban elég rendszeresen néztem a Tour de France és a Giro d’Italia közvetítéseket, és néha annyira belelovaltam magam a látottakba, hogy a tévés etap után én is nyeregbe pattantam, és izomból nekimentem az előttünk álló hegynek, aminek aztán olyan vége is lett, hogy tekerés közben egyszerűen kidőltem a földút mellé megfelelő szilárd és folyadék utánpótlás hiányában.

Schuster Lóránttal (P. Mobil, 2016. augusztus)

Időközben, egy új baráti társasággal is összehozott a sors, és az ő hobbijukat „kihasználva”, a kerékpározással párhuzamosan túrázni is elkezdtem. Mondjuk, nem volt ez annyira újdonság, mert kiskoromban a szüleimmel, majd főként az anyai nagyapámmal elég rendszeresen jártuk az erdőt, igaz ezek néhány kivételtől eltekintve inkább rövidebb, mint hosszabb kirándulások voltak, főleg gombászások.

Visszatérve a profi természetjárókhoz, az új ismeretségnek hála, volt olyan esztendő is, amikor a hétvégi, nappali gyaloglások mellett 15-20 (de lehet, hogy 25) kintalvós bulin is részt vettem. A számok lehet, hogy sokaknak megmosolyogatóak, de nekem, mint panelházban élőnek rengeteget jelentettek, hiszen minden esetben örök, elraktározandó élményként éltem meg ezeket a „csapatépítő” vagy kétfős, meghitt kiruccanásokat.

Majd’ tíz évvel ezelőtt a bringázás terén sikerült egy újabb lépcsőfokkal feljebb lépnem, vásároltam egy, az eddigiekhez képest komolyabb, komfortosabb MTB-t, ami aztán annyira bevált, hogy még dolgozni is ezzel jártam minden nap, és újra megjött a kedvem a bükki kerekezésekhez is. Fanatikusan jegyeztem egy Excel táblázatba az elért célokat, és a megtett kilométereket. Aztán, ahogy az lenni szokott, ilyen-olyan okok miatt alább hagyott a lendület…

A Bicajos.com oldal meghívása viszont újra előhozta a régi szép emlékeket, és mivel a számítógépes/ülő munkám miatt fizikailag is rám fér egy komolyabb, szabadban végezhető testmozgás – amivel nem mellesleg a szellemi leterhelés okozta gőzt is kiválóan ki lehet engedni –, ezért nem volt kétséges, hogy a (családi közös kirándulgatások mellett) ismét aktívabb kerekező leszek.

SONY DSC

Paksi Endrével (Ossian, 2014. december)

Itteni „feladatom” egyelőre a hazai művészvilág ismert, és szintén kerékpár- illetve túraszerető alakjaival készített interjúk leközlése, hiszen ez az én világom: rock és metal imádóként már tizennegyedik éve tevékenykedek zenei újságíróként, különböző nyomtatott magazinokban és online felületeken több mint 600 cikkem jelent meg eddig – interjúk, lemezkritikák, koncertbeszámolók, zenekari bemutatók, könyvrecenziók, hivatalos sajtóhírek formájában.


Ha tetszett a cikk, lájkolj minket Facebook-on és iratkozz fel YouTube csatornánkra!

 

Cikk: Bicajos.com
Fotók: Kiss T. Attila magánarchívum

 

 

Reklámok