Tényleg nem felejtünk el soha biciklizni?

Vannak olyan készségeink, képességeink, tevékenységeink, amelyeken mintha kevésbé fogna az emelkedett életkor miatt vagy a más okból bekövetkező memóriaromlás. Hogyan lehetséges például, hogy aki egyszer megtanult kerékpározni, az az élete végéig nem felejti el annak technikáját?

Ahogy nő a várható élettartam, úgy egyre többet foglalkozik a tudomány azokkal a problémákkal, amelyek elsősorban idős korban jellemzőek. Ilyen jelenség a memória romlása is. A felejtés folyamatának vizsgálatakor azt tapasztalták a kutatók, hogy az nem egyformán érint minden agyi területet, mindenfajta birtokolt tudást, elsajátított képességet vagy tevékenységet: bizonyos készségeink meglepően sokáig sértetlenül maradnak. Ennek az az oka, hogy a tartósabbnak bizonyult képességeket a hosszú távú memória egyik típusa, az ún. implicit (procedurális), más néven „készségmemória” őrzi.

kid-on-bike.png

Alapkészségek, automatizmusok a hosszú távú memóriában

Az implicit típusú hosszú távú memória segít azoknak a képességeknek a megőrzésében, amelyek sok gyakorlás, alapos elsajátítás után automatizmussá, készségszintűvé váltak. Ezek közé tartozik számos, kisgyermekkorban elsajátított képességünk, így például az evés-ivás, járás, lépcsőzés, beszéd, és ezek mellett olyan tanult tevékenységek is, mint az úszás, a kerékpározás, a hangszeres zene technikája is. Ezek a – többnyire motorikus – képességek ugyanis az agy legmélyebb rétegeiben tárolódnak, szinte kitörölhetetlenül. Az ösztönszerűvé, automatizmussá válás azt jelenti, hogy – megfelelő mennyiségű gyakorlás után – ezek a képességek tudatos odafigyelés, hozzájuk kötődő emlékképek nélkül is bármikor előhívhatók a memóriánkból. Akkor sem felejtjük el ezeket, ha évtizedek óta nem került sor ezeknek a tevékenységeknek a gyakorlására. Még előrehaladott demencia esetén is kevésbé, vagy csak jóval később érinti a memóriaromlás folyamata ezeket a képességeket.

Bicikliző amnéziások

A memória kutatásának fontos területe az amnéziás betegekkel és egészségesekkel végzett kísérletek eredményeinek összehasonlítása. Az agyi folyamatok vizsgálata során azt tapasztalták, hogy bizonyos tanulási feladatok, az ún. előhívási kísérletek során az amnéziások teljesítménye nem maradt el a nem amnéziásokétól. Ebből levonhatták azt a következtetést, hogy a memória egyes területei épek maradnak az amnézia esetén is. A memória két alaptípusát, a múlt tudatos előhívásán alapuló explicit és a készségekben megmutatkozó implicit memóriát különítették el. Az explicit memória epizódikus emlékezet része tárolja a személyes emlékeket, az egyéni életút tapasztalatait, a szemantikus emlékezet pedig mindazt a tudásanyagot, amit az egyén a világról összegyűjtött. Az implicit memória teszi lehetővé például azt, hogy a korábban elsajátított motoros készségeket, az automatizmusokat, vagyis szervezet beidegzett, külön tudati irányítás nélküli mozgásait, működését, az ilyen alapon végzett cselekvésre való képességet sokáig megőrizhessék a memóriazavarokkal küzdők is.

Az amnéziásokkal és a nem amnéziásokkal végzett kísérletek során kiderült, hogy míg az amnéziások explicit memóriája károsodik, a készségeket őrző implicit memória kevésbé sérül. Ez a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy például nem felejtenek el kerékpározni vagy úszni, teniszezni, de ezekről a tevékenységekről szóló ismereteiket, például a teniszezés szabályrendszerét már képtelenek felidézni.


 

Forrás: utikalauzanatomiaba.blog.hu
Fotók: rocnorthwest